Tábori visszhang - Lovasberény 2020.

Tábori visszhang - Lovasberény 2020.

2020. 12. 04. 14:18

Reppert Balázs Navus

Az előszót és a kérdéseket írta, a cikket szerkesztette és a képeket válogatta: Dévényi-Takács Bence (Lazac őrs)

Hazánkban szerencsés módon enyhültek annyit a járvánnyal kapcsolatban meghozott korlátozások, hogy a Váci Piarista Gimnázium 192. sz. Erdősi Imre Cserkészcsapatának idei táborát végül az eredetileg tervezett időpontban lehetett megtartani, és közben mi, résztvevők, alig éreztük, hogy a világban a megszokottól eltérően zajlik az élet. A magas egészségügyi kockázat miatt azonban a vasárnapi tábori nyílt napot, amelynek keretében a szülők és érdeklődők néhány óra és egy mise erejére bepillantást nyerhetnek a tábor életébe, sajnos így sem tudtuk megtartani. Ennek helyettesítése végett is jött létre ezen interjú, melynek keretében kilenc, az idei táborban különböző helyen, eltérő alközösségben lévő, más-más feladatokat és szerepeket ellátó cserkész válaszolt 10+1, a táborral kapcsolatos kérdésre. Így aki elolvassa ezt az interjút, az sok-sok szemszögön és válaszon keresztül tud egy sokrétű, árnyalt képet kapni arról, mi zajlott a táborban, ki hogyan élte azt meg. E cikket szeretettel ajánljuk nemcsak csapattagjaink szüleinek, hanem csapatunk cserkészeinek és mindenkinek, aki érdeklődik a cserkészet, a csapatunk, egy cserkésztábor iránt.

Röviden az interjúalanyokról:

  • Szászvárosi Balázs: frissen fogadalmat tett ötödikes
  • Kürtös Mátyás: 7-8. osztályos fiú raj (Kinizsi Pál) tagja
  • Szászvárosi Eszter Nutricia: táborparancsnok
  • Kalász Anikó: 5-6. osztályos lány raj (Zrínyi Ilona) tagja
  • Szederkényi Pál: frissen fogadalmat tett kilencedikes
  • Komjáti Botond Vividus: újonc őrsvezető (Fehértigris őrs)
  • Dévényi-Takács Ádám: GH-s (operatív feladatok)
  • Kerényi Csenge: 9-12. osztályos vegyes raj (Szent László) tagja
  • Kerti Anna Sincera: 7-8. osztályos lányok (Szent Hedvig) raj vezetője

1. Milyen elképzelésekkel, elvárásokkal érkeztél a táborba? Ezek mennyire igazolódtak be?

Szászvárosi Balázs: Olyan célokkal érkeztem, hogy leteszem az újoncpróbát, jól érzem magam, és hogy amit itt megtanulok, azt a jövőben is tudom majd használni. Ezek mind teljesültek.

Kürtös Mátyás: Az elvárásom az volt, hogy ugyanolyan jó legyen ez a tábor, mint általában a programok szoktak lenni, legyen az egy portya vagy egy túra. Ez így is lett. Hozta mindenki a formáját, és azt hiszem, mindenki jól érezte magát.

Szászvárosi Eszter Nutricia: Egy teljesen alapvető célom az volt, hogy szerettem volna, ha most, a vírust követően minden gyerek vissza tudna rázódni a valódi világba, és kiszakadnának a virtuális közegből. Fontos, hogy a  gyerekek továbbra is ki tudjanak és akarjanak menni a természetbe, hiszen többek között Isten közelségét is talán itt a legegyszerűbb megtalálni és megélni. A digitális oktatás ezen a téren visszafogta a kimozduláshoz szükséges motivációnkat, de ahogy én láttam, sok gyerek teljesen természetesen átbillent, és mintha mi sem történt volna, úgy élte meg a tábort.

Kalász Anikó: Konkrét elvárásom nem volt, mert hát ez mégiscsak egy cserkésztábor, és ha elvárásokkal mennék oda, csalódás érne, ha ezek nem teljesülnének.

Szederkényi Pál: Én teljes mértékben olyan gondolatokkal jöttem ide, hogy itt jól fogom magam érezni, jó lesz a közösség, és vártam a természetben élést is. A tábor végére azt mondhatom, hogy minden sokkal jobb lett, mint vártam (persze alapvetően nagyon jót vártam).

Komjáti Botond Vividus: Nem nagyon volt semmilyen előzetes elvárásom a táborral kapcsolatban, mert úgyse olyan lett volna.

Dévényi-Takács Ádám: Nagyon izgatott voltam, milyen lesz három másik csapattal együtt táborozni, hogy lesznek a programok, mikor találkozunk, hogy fog kinézni ez az egész. Az igazat megvallva több közös pontra számítottam, bár az is igaz, hogy nemegyszer maradtam le eseményekről GH-s kötelezettségeim miatt.

Kerényi Csenge: Idén egy új rajba kerültem, ezért kicsit izgultam a közösségbe való beilleszkedés miatt. Már a tábor első felében kiderült, hogy nagyon jó, befogadó közösségre leltem.

Kerti Anna Sincera: Bennem nagyon sok félelem és szorongás volt, nemcsak a vírus miatt, hanem amiatt is, hogy a karantén óta nem volt alkalom arra, hogy valódi, offline cserkészprogramot tartsunk. Mindemellett nagyon reméltem, hogy a tábor épp ezért egy hatalmas lendületet tud majd adni ahhoz, hogy újra intenzíven megéljük azt, hogy cserkészek vagyunk, és azt gondolom, hogy ez teljes mértékben teljesült.

2. Mitől volt az idei tábor számodra más a korábbiakhoz képest?

Kürtös Mátyás: Az idei táborban igen magas volt az összlétszám a másik három csapattal együtt. Ennek köszönhetően a sokféle egybevont program során nagyon sok különböző embert ismerhettünk meg. Természetesen voltak az idei táborban a vírus miatt létrehozott szabályok is.

Szászvárosi Eszter Nutricia: Nagy kihívás egy teljes táborért felelősséget vállalni, különösen akkor, amikor egészségügyileg a hatóságok is óvatosságra intenek minket. Az én szerepem a táborban nagyon megváltozott a korábbiakhoz képest, úgy gondolom. Élveztem a háttérben lenni, és az operatív dolgokat vezényelni. Volt azért bőven megoldásra váró probléma, ami hirtelen merült fel a napokban/percekben, és ugyanilyen hirtelenséggel kellett rájuk reagálni is. De én úgy láttam, hogy a résztvevők ebből nem sokat vettek észre. Ez így is volt rendjén, titkon minden táborparancsnok célja az, hogy a résztvevők a legkevésbé se lássák a színfalak mögötti zörrenéseket, csak élvezzék a programokat. :)

Kalász Anikó: Nekem ez a második táborom volt, és rengeteg dologban különbözött az előzőtől. Elsősorban a rajunk kétszer akkora lett, mint tavaly volt. Szerintem az idei táborhelyünk luxus volt az előzőhöz képest: padokon ettünk, negyedannyi szúnyog, konkrétan vágva volt a fű. Mindettől függetlenül mindkettőt nagyon élveztem.

Komjáti Botond Vividus: Nekem két dolog miatt is nagyon más volt az idei tábor, mint az eddigiek. Ez a két dolog mégpedig az volt, hogy idén először vettem részt a táborban vezetőként, és hogy nem csak egyedül a mi csapatunkkal táboroztunk.

Dévényi-Takács Ádám: Idén kezdtem el GH-zni, szóval egy teljesen más tábort láttam az eddigi, számomra megszokotthoz képest, a környezetem teljesen megváltozott, eddig ismeretlen problémákba ütköztem, és kellet rájuk megoldást találnom. Továbbá az őrsünk létszáma is csökkent, ami eléggé lelombozott még a tábor elején.

Kerényi Csenge: Az idei táborban úgy éreztem, rajtam is van felelősség. A korosztályom is kapott feladatot, aminek keretében közösen kellett a kisebbeknek programot szervezni.

Kerti Anna Sincera: Mindenben más volt, mert mindig minden tábor más, mint a korábbiak. Más közösséggel voltam: egy új rajt vezettem, távol voltam az őrsömtől, ami először fordult elő. Egészen más kihívásokkal kellett megküzdenem, és egészen újfajta örömök, sikerek értek.

3. Mit és miért tartasz a legjobb tábori élménynek?

Szászvárosi Balázs: Az esti tábortüzeket, mert szeretek tábortűzi dalokat énekelni/játszani. Valamint a reggeli/esti zászlószereket [zászlószertartásokat - szerk.], mert jó volt megtudni, hogy melyik őrs mit csinál.

Kürtös Mátyás: Nagyon sok jó élményt szereztem idén is, nehéz kiemelni egyet. De talán a rajportya volt a legjobb. Leginkább azért, mert nagyon szeretem ezt a rajt, a benne lévő tagokat és az összes közös momentumot.

Szászvárosi Eszter Nutricia: Számomra idén a fogadalomújító tűz volt az egyik legjobb tábori élmény. Tavaly a tűz tartójaként is izgalmas volt a készülődés, de most még inkább vártam, hiszen jó dolog mások elköteleződéséről hallani. Mindig megérintenek a személyes tanúságtételek a tábornak ezen pontján.

Kalász Anikó: Nekem az őrsi portya a kedvencem. Meghitt volt, és bár igaz, elkezdett szakadni az eső, de a kellő hangulat megvolt. Rengeteget beszélgettünk olyan dolgokról, amit másoknak nem mondanál el. Szerintem azért ez a legjobb, mert ugye a csapatban vannak úgy 140-en, a rajban 40-en, és ilyenkor csak egy szűkebb körben, 10-en vagyunk együtt.

Szederkényi Pál: Természetesen a fogadalomtételt, amikor már tényleg cserkész lettem, és ezzel egy életcél valósult meg. De a tábor minden pillanatát élveztem. Igaz, még elég rugalmatlan vagyok az őrült játékokkal kapcsolatban, de úgy látom, ezt már mindenki megszokta.

Komjáti Botond Vividus: Lehet, elfogult vagyok, de én azt mondanám, hogy a fogadalomtétel. Mert ilyenkor éljük meg a fogadalmat a legjobban, itt érződik, hogy az egész csapat együtt mozog, és közösen éli meg ezt a napot.

Dévényi-Takács Ádám: Nagyon nehéz dönteni, és nem akarom kapásból a fogadalmi tüzet mondani. Nagyon tetszett a Szent László reneszánsz táncestje, szóval vagy az, vagy a meseerdő, mivel mindkettőnél egy hatalmas pozitív lökettel távoztam. Talán csak jó volt kimozdulni a monotonitásból.

Kerényi Csenge: Idén többen tettünk kószaígéretet, amelyre a tábor folyamán készültünk. A kószaprogramok segítettek az önállósodásban, és abban, hogy megtanuljak másoknak örömet szerezni.

Kerti Anna Sincera: Egyrészt az őrsi portyát, mert ez volt az az alkalom, amikor minőségi időt tudtam tölteni az őrsömmel, ami leírhatatlanul feltöltött. Másrészt nem emelnék ki igazán konkrét élményt. Apró pillanatok, momentumok, egy mosoly, egy tekintet, egy rövid párbeszéd, egy szívet melengető gesztus, ami nekem fontos a táborból. Illetve a tábor egész íve. Ahogy éreztem, hogy összekovácsolódik a raj, hogy egyre inkább együtt mozog, hogy kialakul az egymásra való teljes figyelem, egy szeretetközösség, amiben jó lenni. Amiben jó csak úgy lenni.

4. Milyen tapasztalataid voltak a közösséggel kapcsolatban?

Szászvárosi Balázs: Hogy egy összetartó közösség, aminek a tagjai bárkin segítenek, ahogy csak tudnak.

Kürtös Mátyás: Úgy éreztem, hogy nagyon egységes és erős a közösség. Mindig találunk valami elfoglaltságot, ebből kifolyólag nem fordul elő, hogy unatkoztunk volna.

Kalász Anikó: Én nagyon szeretem a tábori közösséget. Ilyenkor azokat, akiket már jobban ismerek, szinte családomnak tekintem. Azt is érdekes volt látni, hogy az újoncok ugyanúgy viselkedtek, mint mi tavaly.

Szederkényi Pál: Amikor megismerkedtem az őrs tagjaival, tudtam, hogy itt aztán szuper közösség lesz. De egyszerűen leírhatatlanul jó. Szavakkal nem bírom elmondani, mennyire hálás vagyok, amiért mindenben segítettek.

Komjáti Botond Vividus: Az idei év teljesen másmilyen volt, mint az eddigiek, főleg, ami az őrsiket és egyéb évközi programokat illeti. De szerencsére a sok változás nem zavart be a közösségünk életébe, és így is egy nagyon jó hangulatú tábort töltöttünk együtt.

Dévényi-Takács Ádám: Mindig felvillanyozódom a fogadalomtételnél, mikor végignézek a cserkészeken, és rájövök, hogy tényleg egy hatalmas család vagyunk. Más tapasztalatom idén nem sok volt, maximum külső szemlélőként láthattam, hogy az újak milyen jól be tudnak illeszkedni az őrsükbe, rajukba, és hogy a tíznapos tábor mennyire össze tud kovácsolni minket.

Kerényi Csenge: A legtöbb időt a Szent László rajjal töltöttem, és ahogy már említettem, nyitott, érdeklődő társaság fogadott. A korábbi évekhez képest a kis őrsközösséget felváltotta egy tágabb, csapatszintű közösség.

Kerti Anna Sincera: Azt gondolom, hogy az idei táborban hatványozottan élveztük egymás társaságát, mert előtte nem tudtuk, vagy nem ilyen formában. Épp ezért azt éreztem, hogy nagyon gyorsan nagyon közel kerültünk egymáshoz, és minden együtt töltött pillanat értékes volt. Hálás vagyok ezért.

5. Hogy érzed, mit adott hozzá a tábor a személyiségedhez, milyen új tapasztalatokra tettél szert?

Szászvárosi Balázs: Jobban megtanultam kötözni, valamint odafigyelni Istenre.

Kürtös Mátyás: Az egymásra való odafigyelést mindenképp fejlesztette ez a tíz nap. Erősítette azt, hogy a cserkész, ahol tud, segít. Valamint a problémamegoldó-készségünk is jelentősen fejlődött, azt hiszem.

Szászvárosi Eszter Nutricia: A türelmem nagyon sokat fejlődött a tábor szervezése alatt is, de természetesen ott, a helyszínen is. És ez szorosan összefüggött a döntési folyamatok tempójával. Nem lehetett hirtelen indulatból megválaszolni semmit, hiszen 154 másik ember tábora múlott rajta. Azonban mégsem volt elég időm arra, hogy mindent alaposan átgondoljak, minden érvet megfontoljak, és aztán jussak valamilyen konszenzusra. Érdekes volt ez a játszma!

Kalász Anikó: Szerintem a személyiségem nem változott, pedig kéne változnia, vagyis én nem vettem észre. A táborban igyekeztem segítőkész lenni, és tartani a törvényeket.

Szederkényi Pál: Alapvetően természetkedvelő meg munkakedvelő ember vagyok, és a cserkészet ezt a két tulajdonságomat jócskán megerősítette.

Komjáti Botond Vividus: Még türelmesebb vagyok, mint voltam. Ezenfelül rengeteg egyéb, új tapasztalatot szereztem az őrsöm által.

Dévényi-Takács Ádám: Szerintem a GH önállóságra, kitartásra, logikus gondolkodásra és csapatmunkára tanít. Csapatban kell dolgozni, ugyanakkor nem kérdezősködhetsz pörgés közben, önállósodni kell. Sok tudást szereztem konyhásként, jobban beleláthattam a logisztika részbe is a csapaton belül. Továbbá a lelki percek és a mentorként folytatott beszélgetések miatt sokszor gondolkoztam el komolyabb témákon, így szerintem jobban meg tudtam erősíteni a belső cserkészhangomat, saját magam számára is konkretizálhattam a véleményemet.

Kerényi Csenge: A tábor segített abban, hogy türelmesebb ember lehessek. Ekkora közösségben nagyon fontosnak tartom azt, hogy megőrizzük nyugalmunkat. Emellett lehetőséget kaptam egy-egy program megszervezésére.

Kerti Anna Sincera: Nekem a tábor mindig gazdag rendkívül fontos pedagógiai és még inkább emberi tapasztalatokban. Azt hiszem, az idei tábor legfontosabb tapasztalata, hogy a feltétel nélküli bizalom csodákra képes, hogy az tud igazán közel hozni a másik emberhez, ha az első pillanattól szeretettel és nyitottsággal fordulunk felé. Ebben a táborban tanultam meg, hogy a teljes jelenlét és önátadás sokszor többet ér, mint bármilyen előkészület, és ebben a táborban tanultam meg, hogy a legkülönbözőbb emberekből is remekül működő közösséget lehet faragni, ha figyelünk egymásra.

6. Mire vagy a legbüszkébb a táborban eltöltött napok kapcsán?

Szászvárosi Balázs: Arra, hogy megtanultam egy nap alatt a próba anyagát, és ezt aztán tudtam kamatoztatni is.

Kürtös Mátyás: Talán arra, hogy a rossz időben is könnyedén feltaláltuk magunkat, és hogy segítettünk az esőben árkolni, valamint a másik csapatok sátrait rögzíteni és bezárni.

Szászvárosi Eszter Nutricia: Az őrsvezetőkre. Ez nem kérdés. Minden pedagógiai munkánk az őrsvezetőnél kezdődik, és nála is ér véget; ő látja, milyen programot igényelnek a gyerekek, és a program végeztével nála csapódik le az élmény, aminek mentén tovább tudunk építkezni. Ha már egy-két „fokkal“ feljebb lépsz a cserkészet ranglétráján, akkor belelátsz az operatív háttérbe, és onnantól kezdve már a szervezéssel foglalkozol, és nem kifejezetten csak a gyerekekkel. Egyértelműen ők tartják össze a csapatot, és ők végzik a legnagyobb munkát. Ezúton is nagyon hálás vagyok a létükért és a munkájukért.

Kalász Anikó: Nem vesztem össze senkivel. Ez nagy dolog szerintem.

Szederkényi Pál: Igazándiból magam se tudom. Talán arra, hogy ilyen idős újoncként is sikerült beilleszkednem a legtapasztaltabb rajba. Komjáti Botond Vividus: Természetesen a saját őrsömre, de szerintem ezzel minden vezető így van. Jó volt látni, hogy a tábor végére ők is mennyire belejöttek a tábori életbe.

Dévényi-Takács Ádám: Arra, hogy amit tudtam, beleadtam, és mindig igyekeztem fejlődni.

Kerényi Csenge: Az idei táborban a GH-t választanám, rájuk vagyok a legbüszkébb. A programdús napok közepette úgy érzem, elfelejtjük megköszönni munkájukat.

Kerti Anna Sincera: Arra, hogy már a második napon tudtam minden rajtagom nevét. :) Viccet félretéve: volt egy pillanat a táborban, amikor össze-vissza rohangáltam, különböző dolgokat intéztem, és tudtam, hogy le kell vinni a találkozóra a rajomat, de csak 2 perccel a találkozó időpontja előtt tudtam visszaindulni az altáborba, ezért arra számítottam, hogy biztosan el fogunk késni. A drága Szent Hedvig raj azonban teljes menetfelszerelésben, felsorakozva várt rám az altáborkapu alatt. Elképesztően megdobogtatta a szívemet ez a pillanat, mert éreztem benne a figyelmet és a szeretetet. Egy apró gesztus volt, nekem mégis ez volt az egyik legfontosabb pillanat.

7. A fogadalomtétel minden cserkész számára életre szóló élményként marad meg. Neked, mint frissen fogadalmat tett cserkésznek, mi volt a legjobb dolog a fogadalomtétel délutánján/estéjén?

Szászvárosi Balázs: Mikor az őrsvezetőm a nyakamba rakta a nyakkendőmet, és amikor elmondtuk a fogadalmat.

Szederkényi Pál: Nem titok, mindenki hallotta, ahogy azt kiabáltam, hogy ,,Ez életem legszebb napja!“ A legjobb dolog az volt, amikor ott, a fogadalmi tábortűznél lehettem. De ami még szerintem nagyon szép volt, az az, amikor mindenkit átöleltem, hogy végre sikerült. Ezt a napot sose fogom elfelejteni.

8. Mi volt a legnehezebb dolog a táborban?

Szászvárosi Balázs: A sok kötözés, mert estére „kellemesen“ elfáradt a kezem. Valamint a próba, mert a táborban tanultam meg az egész próbaanyagot.

Kürtös Mátyás: Mindig ébernek lenni, követni a tempót, hogy mikor, hol kell lennünk, és mit kell vinnünk. Pláne úgy, hogy csak egy karóra volt a rajban.

Szászvárosi Eszter Nutricia: A szél. :) Nem bírom a szelet, félek a viharoktól, főként, ha cserkészként az erdőben vagyunk. Jó kis gyengeség, nem? ;) Nem baj, a Jóisten annyira mellettünk állt, hogy nem is ért el minket az a vörös riasztás, amit a térképen láttunk.

Kalász Anikó: A fogadalomtételkor nagyon hideg volt, és csak egy csing volt rajtunk. Én nagyon fáztam, és szerintem kibírni, elviselni a hideget volt nagyon nehéz.

Szederkényi Pál: Talán az, amit korábban említettem, hogy fel tudjak jönni a rajom szintjére. Van még hova fejlődnöm, de szerintem nagyon jól belejöttem.

Komjáti Botond Vividus: Amikor az őrstagjaimnak volt egészségügyi panasza. Ilyenkor hatalmas felelősséget éreztem magamon, meg hát aggódtam is miattuk. De szerencsére mindenki egyben túlélte a tábort.

Dévényi-Takács Ádám: A hirtelen váltás körülöttem. Nehéz volt beleszokni, főleg úgy, hogy egy nyugis táborból érkeztem közvetlenül a cserkésztáborba. Eléggé elszeparálva éreztem magam a többiektől, a sok koncentrálás és a munka nagyon lefárasztott, sokszor éreztem magam zombinak, de a Szent László vezetősége többször invitálta a GH-t programokra, szóval hatalmas köszi nekik!

Kerényi Csenge: A tábor kilencedik napján éreztem, hogy szükségem lenne egy olyan napra, amikor magamban lehetek, hogy végiggondolhassam az elmúlt pár napot, és újult energiával folytathassam, illetve zárjam a tábort.

Kerti Anna Sincera: Megküzdeni azzal a hatalmas váltással, hogy a lustálkodós otthonülést hirtelen egy nagyon intenzív 13 nap követte, ami minden energiámat, figyelmemet és koncentrációmat igénybe vette.

9. A mostani tábor abban is eltért a szokványostól, hogy három másik csapattal is együtt voltunk, akik külön altábort alkottak. Ezt inkább pozitívumként vagy negatívumként élted meg? Miért?

Szászvárosi Balázs: Számomra teljes mértékben pozitívum volt, mert más emberkel is megismerkedhettünk a saját csapatunkon kívül is.

Kürtös Mátyás: Én ezt abszolút pozitívumként éltem meg. Ugyanakkor azért mégiscsak nagyon bonyolult több, mint kétszáz embernek egységes programot szervezni (bár nem volt annyira sok közös pont).

Szászvárosi Eszter Nutricia: A szervezésnek voltak nehézségei, könnyedségei… De ez még csapaton belül is megvolt, így nem feltétlenül kötném össze ezeket a közös táborozással. Én abszolút örültem nekik! Jó volt figyelni a másikra, és az is nagyon jól esett, hogy ők legalább annyira nagy figyelmet szenteltek felénk, mint mi feléjük. A csapathagyományokból fakadó különbségeket áthidaltuk, és egyébként a szervezés során jó volt, hogy másik három személyre is támaszkodhattam.

Kalász Anikó: Is-is. Szerintem a közös tábortűz nagyon nem volt jó. Nem tudták úgy megcsinálni, hogy ennyi ember számára izgalmas legyen. Viszont a számháborút én nagyon élveztem. Az egy jó program volt.

Szederkényi Pál: Igazándiból nem zavartak, a közös programok is egész jók voltak, meg jó pár embert ismertem is onnan, tehát inkább pozitívum volt (meg amúgy sincs összehasonlítási alapom. :) )

Komjáti Botond Vividus: Nekem kicsit semmilyen volt együtt lenni velük. Mondjuk a programokon nem résztvevőként voltam ott, hanem szervezőként, szóval abba annyira nem láttam bele, hogy a gyerekek mennyire jöttek ki egymással.

Dévényi-Takács Ádám: Nekem nagyon tetszett/tetszik ez a „több csapat együtt táborozik“ elgondolás, szóval nagyon örültem ennek, de sajnos csak keveset voltam jelen olyan eseményeken, amiken ők is ott voltak.

Kerényi Csenge: A közös táborozást pozitívumként éltem meg, mert voltak ismerőseim a többi csapatból, akikkel szívesen vettem részt programokon. Azt sajnálom, hogy nem volt annyi közös nap, hogy másokat is jobban megismerhessek.

Kerti Anna Sincera: Én végsősoron örültem neki, hogy együtt táboroztunk, mert úgy éreztem, hogy a gyerekek élvezték a közös programokat, és hogy végre sikerült megtalálni az egészséges középutat abban, hogy legyen közös program, legyen kapcsolat, de ez ne menjen a csapat közösségépülésének rovására.

10. A mostani tapasztalataid fényében mit csinálnál másként, ha egy időgép visszaröpítene a tábor/előtábor kezdetére?

Szászvárosi Balázs: Semmit, mert ez így teljesen jó volt.

Kürtös Mátyás: Még jobban nyitnék a másik három csapat felé, hogy jobban megismerhessem őket. Ezenkívül megpróbálnék még többet segíteni.

Szászvárosi Eszter Nutricia: Fúúú… sok mindent :) De nem hinném, hogy az izgalmas lenne másnak. Bár eddig csak mentálisan létezett a tanulságfüzet, a főnixekkel [a vezetőséggel - szerk.] úgy döntöttünk, hogy idén fizikálisan is megvalósítjuk ezt, hogy jövőre még jobb tábort szervezhessünk. Én nem változtatnék semmin! :) Pont attól volt szép a tábor, mert annyi minden jó és rossz történt benne.

Kalász Anikó: Semmit nem csinálnék máshogy szerintem.

Szederkényi Pál: Vennék a Decathlonban egy függőágyat, hoznék még otthonról fényképezőgépet, valamint 100 db zsepit az allergiám miatt.

Komjáti Botond Vividus: Semmit, mindent ugyanúgy csinálnék, mint ahogy először. Van, amit lehetett volna másképp is, de szerintem így valóságosabb az élmény.

Dévényi-Takács Ádám: Hamarabb állítanám fel a sátramat, nem a második nap estéjén.

Kerényi Csenge: Nem érzem úgy, hogy bármit is meg kellene változtatnom, és csak remélni tudom, hogy a társaim sem repítenének vissza időgéppel… :)

Kerti Anna Sincera: A 6. és 7. nap programját lazábbra venném, hogy a gyerekeknek és a vezetőknek is legyen egy kicsi ideje pihenni.

10+1. Végezetül mi az, amiért szerinted leginkább megéri cserkésznek lenni?

Szászvárosi Balázs: Amiatt, hogy kint lehet lenni a természetben, és sátorban lehet aludni.

Kürtös Mátyás: Szerintem azért éri meg, mert egy hatalmas, befogadó közösség tagja lehetsz minden értelemben. Együtt ülhetsz a csapattal a tábortűznél, együtt lehetünk a természetben, elszigetelve a sürgő városoktól. És olyan élményeknek lehetsz a részese, amelyek akár életed végéig elkísérnek majd.

Szászvárosi Eszter Nutricia: Az életformáért szeretek cserkészkedni. Nagyon szeretem ezt a létet, hiszen minden olyan kiszámíthatatlan és természetes. Több kacagást és mókát sehol nem kaptam az életeben, mint itt. :) Továbbá ami vezetőként egy hatalmas kincs a cserkészetben, az a szülőktől kapott, feltétel nélküli bizalom. Hiszen minden apuka és anyuka a féltve őrzött gyermekét adja át nekünk 10 napra. Alig hall felőlünk, és mégis vakon bíznak bennünk. Minden egyes szülőnek külön köszönöm a csapat vezetősége nevében ezt a kitüntetést, melyet nekünk adnak!

Kalász Anikó: A cserkészet egy nagyon vagány dolog. Rengeteg ember cserkészkedik szerte a világon, és ezek közé tartozni jó érzés és nagy dolog.

Szederkényi Pál: Azért, amit mindenki hangsúlyoz, és amire a törvény mind a tíz pontja épül: a természetszeretet, az egymás segítése, feletteseink tisztelete és a keresztény értékrend. De ahogy a „Tüskevár“-ban volt: ,,Elmesélni lehet, de elmondani…“ Ezt át kell élni. Mindenkit bátorítok, hogy legyen cserkész.

Komjáti Botond Vividus: Számomra ez egyértelmű: a közösség. Főleg, ahogy telik az idő, minél tovább benne van az ember ebben a közösségben, annál többet adhat az neki. Szerintem semmiképp nem éri meg kihagyni a cserkészetet.

Dévényi-Takács Ádám: Mert egy tartást ad. Számomra a cserkészet, mint egy iránytű van jelen az életemben: ha letérek a helyes útról, akkor ez segít visszatalálni. A cserkészetet képesnek kell lennünk megélni a mindennapokban is. A közösség alapvetően fantasztikus, de csak másodlagos, hogy ez mennyire tudja lelkesíteni az embert: az ugyanis változhat, az értékek nem.

Kerényi Csenge: Erre szerintem minden évben mást mondanék. Idén talán azt emelném ki, hogy meg kell ismernünk magunkat különböző helyzetekben. A cserkészetben fény derül arra is, hogyan tudunk egymáshoz felelősségteljesen kapcsolódni.

Kerti Anna Sincera: A cserkészet számomra szolgálat, cserkészet számomra Isten, a cserkészet számomra szeretet, a cserkészet számomra életforma. A cserkészet a legtisztább, a leginkább önérdektől mentes dolog, amit csinálok az életemben. Azért éri meg cserkésznek lenni, mert az életem minden döntésében, amiben cserkész tudok maradni, önmagam tudok maradni. Azért éri meg cserkésznek lenni, mert cserkészként mindig tanulok valamit, mindig fejlődök, mindig közelebb kerülök Istenhez és az emberekhez. Azért éri meg cserkésznek lenni, mert újra és újra „megnyerem a játékot“. :)